Megfáradva értünk fel napnyugtára a hegyekbe. Legolas pihenőt rendelt el, ami igazából ránk fért már. Lovainkat kikötve kezdtünk el falatozgatni, farkas éhes voltam már.
- Aragorn biztosan jó ember? - kéredztem mielőtt lembasomba haraptam volna.
- A legjobb akit csak ismerek. Kár, hogy tünde vérvonala igen csekély - meredt maga elé.
- Le kell mondanom valamiről? - faggattam tovább, bár tudtam a választ.
- Ezt majd a tündék tanácsa eldönti. Bár elvből hallani se akartak az ember és tünde faj egyesítéséről - nézett rám.
- Tehát le kell mondanom a halhatatlanságomról - hunytam le szemeim.
- Végül is, ha beleszeretsz egy tünde férfiba, aki királyi sarj, akkor nem - kacagott fel saját gondolatán.
Elmosolyodtam jókedvén, hiába volt ellenem megszólalása. Mikor észre vette, hogy nem szólok semmit sem elkomorodott és tekintetét rám szegezte.
- Persze ez lehetetlen - szólt ismét ridegséggel. - Térj nyugovóra, hosszú az út még előttünk - állt fel mellőlem.
- Köszönöm - álltam fel én is.
- Micsodát? - kérdezte zavartan.
- Az őszinteséget. Rám fért már - mosolyodtam el halványan.
- Egy hercegnővel mindig őszintének kell lenni - bólintott, majd a távolba meredt.
- Legolas, mit tudsz rólam? - tettem fel kérdésem.
Lassan nézett rám, szemei haraggal teltek meg, de láttam ott belül, a kékség mélyén, hogy ez a harag pusztán csak törődésből szökött oda.
- Túl sokat Ernil hercegnő, az időnk pedig túl kevés, hogy megértessem veled. Édesanyád Völgyzugolyból jött el veled. Édesapádról semmit sem tudok, de legyen elég ennyi - lépett egyet hátrébb.
- Nem elég ennyi - léptem felé. - Miért kellett eljönnünk? - kérdeztem türelmetlenül.
- Az a hír járta, hogy ha vérvonalad kiderül, akkor valakinek el kell búcsúznia a tróntól. Édesanyád egy nyugodt életet akart neked és saját magának, ezért eljött veled. Ha többet szeretnél tudni kérdezd meg Elrond urat - fordított hátat.
- Elrond úr?
- Féltünde, aki a tündék életét választotta inkább. Sok bölcs dolgot tud mondani népünkről, de édesanyád jó barátja volt, ő többet tud származásodról - zárta le a témát.
- Jó éjt, Legolas - motyogtam magam elé.
- Jó éjt, Ernil hercegnő - suttogta ő is.
Aludni nem tudtam ugyan rögtön, ezért hallgatóztam. Hallottam, hogy Legolas néha dob a tűzre, hogy néha magában motyog. Már olyan monotonná vált számomra a körülöttem lévő hang, hogy lassan el tudtam szenderedni. Különös álmom volt este. Egy férfit láttam, ahogy egy nőtől búcsúzkodik. A tűz mindkettejük szemében ott lángolt, arcukat nem ismertem fel ugyan. Lassan egy férfi alak tűnt fel, majd egyre világosabbá vált, hogy Legolas volt az a harmadik személy. Kezét a férfi vállára rakta, ezután beszéltek valamit mire a nő a férfi nyakába ugrott örömében és elsétáltak. Ezek után az ott maradt harmadik felém kezdett sétálni, ekkor felriadtam. Kísérőmre néztem, aki íját nézegette.
- Rossz álom? - kérdezte.
- Valami olyasmi - feleltem.
- Nemsokára felkel a Nap, indulnunk kell - állt fel és felém állt.
Kezét nyújtotta, hogy segítsen felállni. Elfogadtam gesztusát, s amint megfogta kezeim melegség öntött el, a lábaim bizseregni kezdtek. Kezei puhák voltak és jóval nagyobbak, mint az enyém. Gyorsan elengedtem, tekintetem pedig a földnek szegeztem. Mielőtt bármit szólhattam volna már lóra is pattant.
- A közelben van egy kis patak, ott felfrissülhetünk - jött felém.
Némán bólintottam, majd én is felültem hátasomra. Életemben először voltam ilyen messze otthonomtól. Megrémített a tudat, hogy mostantól már máshova tartozok és az életem is teljesen más lesz. Tenni sem tudok ellene, csak el kell fogadnom ezt a tényt. Túl sokat várt el tőlem anyám. Hogyan szerethetnék én egy olyan embert, akit soha nem is láttam és soha nem is ismertem?
- Gond van Ernil hercegnő? - pillantott rám Legolas.
Hirtelen nem tudtam válaszolni, csak meredten néztem szemeibe. Kezdek megőrülni, de úgy érzem, hogy legalább ő törődik velem. Csöndesen megráztam fejem, majd az útra emeltem tekintetem. Igaza volt, már láttam a kis patakot, melyet a Nap első sugarai lágyan megcsillogtattak. Vártam már, hogy levehessem ruháim, hogy megmártózhassak végre. Lovainkat kikötve én elindultam keresni egy távolabbi helyet, vágytam arra a kis magányra, így el bírtam merülni a gondolataimban is.
- Ne menj messzire! Nem tudhatjuk mi van errefelé - szólt utánam.
- Tudok magamra vigyázni! - kiáltottam vissza.
Mikor megtaláltam a megfelelő helyet habozás nélkül vetkőztem le és léptem bele a vízbe. Egy kis vízesés alá beúsztam, hogy hajamat is érje a felfrissülés kellemes érzése. Legolason kezdtem gondolkozni. Olyan távolságtartó, olyan rideg, de néha mintha elfeledkezne arról, hogy ki is ő és teljesen felszabadul. Csodaszép kék szemeivel pedig biztonságot sugall. Persze tudom, hogy fajunkban nem ritka a kék szem, neki mégis olyan más. Teljesen különbözik a többiekétől, olyan csodálatos. Na, nem mintha kezdeném megkedvelni. Szó sincs ilyenekről, csak neki tényleg szép szeme van. Gondolataimból egy ordítás zökkentett ki, mely a semmiből jött, majd Legolas tűnt fel és lőni kezdett. Ekkor láttam, hogy egy csapat ork tart felém. Társam aprította őket, így a fele irányt változtatott. Így elég időt nyertem arra, hogy felöltözhessek. A ruháim tapadtak rám, ahogy meg sem tudtam szárítkozni. Egy magasabb szikla felé vettem az irányt, ahova felmásztam és onnan segítettem társamnak. Azok a mocskok csak üvöltöttek, mikor nyilaink eltalálták őket. Iszonyatos bűzük marta orrom. Láttam, hogy Legolas a csapat ráeső részét kivégezte, eközben egyre többen jöttek felém. Már nem bírtam, ennyi orkot már nem győztem egyedül. Kísérőm valószínűleg láthatta ezt, így a segítségemre sietett. Kardjával kaszabolta az ocsmány lényeket, akik ordítva feküdtek el. Mire az utolsókkal is leszámoltunk végleg kimerültem és összerogytam. Elsötétült minden, nem éreztem semmit. Nem tudom meddig lehettem ilyen állapotban, de anyám jelent meg előttem.
- Lányom, én nem tudtam, hogy ez lesz - pityergett. - Nem Aragornra van szükséged. Ne tedd meg, amit levelemben írtam. Más népet kell éltetned!
Eltűnt mondata után. Ismét sötétség vett körül, de éreztem, hogy valaki arcomat simogatja és beszél hozzám.
*****
Kellemetlen fejfájással ébredtem. Körülöttem egész más volt a táj, mint amire emlékeztem.
- Tudsz magadra vigyázni? - kérdezte Legolas mosollyal az arcán.
- Mi történt? - ültem fel.
- Összeestél, aztán a nevem motyogtad - felelte.
- Tessék? - álltam fel azonnal.
- Nyugalom, csak tréfálok. Egy napig hiába keltettelek, te csak aludtál. Ez betudható annak is, hogy alig eszel valamit és nem is sokat alszol. Jobban kellene vigyáznod magadra - mondta.
- Azt hittem azért vagy te, hogy vigyázz rám - néztem végre rá.
- Tegnap még azt válaszoltad, hogy tudsz magadra vigyázni - mosolygott továbbra is.
- Tudod mit? Ne is törődj velem, bár eddig sem tetted! - legyintettem.
- Azt hiszem már egész jól vagy - kuncogott.
Mondatára nem reagáltam semmit. Meglepett, hogy milyen jó kedvvel van. Bár nem szívesen rondítottam volna el hangulatát, de gyötört a kíváncsiság, hogy merre lehetünk.
- Hol vagyunk? - kérdeztem.
- Bakacsinerdő szélén -felelte. - Holnap estére már megérkezünk úti célunkhoz.
- Remek - bólintottam.
A Nap utolsó sugarai is elbúcsúztak már. Legolas tüzet gyújtott, majd miután látta, hogy csak némán leültem közelébe beszélni kezdett.
- Tudod, valamilyen szinten hiányozni fog, hogy nem mész az idegeimre és nem sodorsz bajba.
Meglepett, hogy hirtelen milyen közvetlen lett és az is, hogy mennyire beszédessé vált.
- Képzelem - forgattam meg szemeim.
- Ez is - tette hozzá utalva a gesztusomra.
- Nekem nem fog hiányozni a modorod - vontam meg a vállam.
- Már elnézést, de miről beszélsz? - fordult felém.
- Elutasítóan goromba vagy - vágtam rá szemeibe nézve.
- Mert nem lehetek veled másmilyen - suttogta maga elé.
- Miért? Meg van parancsolva? - tréfálkoztam.
- Mondhatni - sütötte le szemeit.
- És ki mondta? - kérdeztem.
- Egy bölcs valaki - mosolyodott el ő is vállat vonva, ezzel engem utánozva.
Elmosolyodva néztem rá. Valójában Legolas egy kedves férfi, aki egy barátjának segít azzal, hogy engem kísérget.
- Amúgy nem vagy rossz társaság - mosolyogtam. - Bár pocsék humorod van - tettem hozzá.
- Te is elviselhető vagy - válaszolt.
- Kedves - jegyeztem meg.
Pár másodperc elteltével egyszerre kacagtunk fel. Valahogy most egészen más volt társaságában lenni, sokkal szabadabb, sokkal oldottabb volt.
- Hogy-hogy semmit sem tudsz a múltadról? - kérdezett.
- Anyám soha nem mesélt arról, hogy mi van e világon és, hogy én ki vagyok, és honnan származok. Tudtam, hogy tünde vagyok, tudtam, hogy apámat egy ork ölte meg. Viszont nem tudom, hogy honnan származok, az igazi otthonomról semmit sem tudok. Édesanyám nemrég halt meg, őt is egy ork ölte meg. Bár fel volt rá készülve, mert érezte, hogy valaki követi, de mégsem tudott elég óvatos lenni - regéltem. - Más tündékkel soha nem találkoztam még.
- Tudod egy jó ideje itt élek már, de a történeted kezdete elért hozzám is. Édesanyád úrnő volt, téged illetett volna a jogos trón, de helyette Elrondot, a távoli rokonod választották meg a trónra - mesélte.
- Rokon? - lepődtem meg.
- Mindenki annak mondja, de tényleg csak nagyon távoli szálak fűznek hozzá. Mivel édesapád is tünde volt, így a vérvonalad tiszta. Ezért édesanyád félt, hogy fajunkon belül csatázások lennének, így inkább elmenekült veled.
Csak hallgattam és próbáltam feldolgozni az információkat. Az életemről beszélt, a családomról, a származásomról és végre kezdtem mindent megérteni.
- Bár már lassan több, mint háromezer éve létezem, de a te történeted nagyon megfogott. Az életed egy igazi kaland - fejezte be.
- Majdnem háromezer? - akadtam ki.
- Igen - válaszolt. - Te, kis kétezer éves nem értheted.
- Én legalább kereken annyi vagyok - húztam ki magam.
Egyszerre nevettünk fel ismét. Egész este csak beszélgettünk, ami engem is nagyon meglepett. Beszéltünk, ami nagyjából annyit takart, hogy mesélt Aragornról, a tündékről, hobbitokról és törpökről. Bakacsinerdőről rengeteg mindent elmesélt, úgy vélem ez a legkedvesebb hely neki egész Középföldén. Társalgásunk során kezdtem úgy érezni, hogy egészen megkedveltem. Mire a Hold már magasan járt, akkor éreztem azt, hogy teljesen nyílt lapokkal beszél velem. Mesélt egy tündelányról, akivel már közel százhuszonöt éve nem találkozott, de gyengédebb szálak fűzték őt hozzá, viszont a lány nem táplált visszafele érzelmeket. Hirtelen feldolgozni sem tudtam. Legolas egy jó arcszerkezetű férfi. Ki tudna - rajtam kívül - ellenállni neki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése